[Flash mentes verzió]
« vissza

Aktuális

Sírokat gondozott a Gárda

2009-10-28 01:10:50

  Geszten járt a Magyar Gárda Gróf Tisza István Százada, abból a hagyományosnak tekinthető okból, hogy harcoljon az enyészet, az idő vasfoga ellen, olyan emberek sírjait gondozva, akiknek az emberemlékezet által még őket őrző személyek korukból kifolyólag már nem, de a becsület, a tiszta hazaszeretet lelki indíttatásából dolgozó erős, elszánt fiatal kezek munkája még képes megőrizni az utókornak, ezáltal is tisztelegve és tiszteletét téve az alattuk nyugvó, a Feltámadásig tartó örök álmukat alvó hősök előtt, akik egy vészterhes korban az életüket áldozták a hazáért, példát mutatva az utókornak hazaszeretetből, kötelességtudásból és bajtársiasságból, sokszor nem hagyva mást maguk után-e földön, csak a szüleikben és bajtársaikban élő emléküket.

Az embert, akit e sírban temettek el, Farkas Gézának hívták. Huszonkét évet élt.

Mint azt az egykori kiképzőjétől, a veterán, kilencvenen is fölül járó volt hivatásos katona Bagdi Sándortól megtudtuk, egy vagány, jóképű, bátor gyerek volt, a lányok is szerették. Román partizánok ölték meg 1944-ben, valahol a gyalui havasoknál. Ott is lett eltemetve. Miután az orvlövész a bajtársát kilőtte a géppuska mögül ő bátran a helyére ugrott, de egy végzetes golyó kioltotta életét. Harcban esett el.

Szülei hazahozták kocsin a koporsóját, hogy a közelükben, a helyi egyházi temetőben, megszentelt földben nyugodhasson.

Álljon itt egy kép emlékeztetőül róla, ahol bajtársai körében látható:
GesztGeszt

A helyszínre érkezésünkkor áldatlan állapotok fogadtak minket, a gaz, a mellette növő cserjék egészen benőtték a sírt, az egyik oldala körülbelül fél méterrel meg volt süllyedve a vízszinteshez képest, a felirat alig volt olvasható.

Miután felmértük a teendőket hamarosan előkerült a fűnyíró és a motoros fűrész, majd miután kitakarítottuk a sír környéket az ásó és a csákány is, hogy a több mázsát nyomó sírfedél és a keret kiásva, kiemelve és visszadúcolva újra eredeti vízszintes állapotába kerüljön. A korrózió által megfeketedett, alig olvasható sírlapokat egy csiszolókefével állítottuk helyre. A fél napos, embert próbáló munkánkat végül siker koronázta. A nap folyamán több más sírt is renováltunk, többek között egy 1848-as szabadságharcban elesett honvéd ezredes, és egy első világháborús tüzértiszt sírját is.
A nap végén még egy rövid látogatásra is futotta az időnkből Sándor bácsinál, aki hálásan mesélt nekünk a bajtársáról, akinek rendbe hoztuk a sírját. A háborús emlékeiből is átadott nekünk néhányat, megjegyezve, hogy még sok elmesélni való emléke van számunkra, ezért szívesen venné, ha máskor is meglátogatnánk.

Szebb Jövőt!
Nagy Ferenc László, a Magyar Gárda Békés megyei sajtóreferense

 
esküvő