Háborús Keresőszolgálat

 Az urivi harcok során hősi halált halt 7. könnyű hadosztálybeli katonák, soproniak, veszprémiek, szombathelyiek, s körmendiek nyugszanak még a Gyevica menti Novo Ivanovszkij falucska határában (68) is, a korotojaki hídfőcsaták 1942. augusztus 7-20. közötti időszakának hősi halottait pedig részben a közeli Jezdocsnojén temették el. A hősi temetőt a község északkeleti részén, az iskola épületének közelében alakították ki, de a településen kívül, 5 km-re keleti irányban, a Korotojak felé tartó út baloldalán, egy akkori gyümölcsös előtt is voltak magyar honvédsírok. Elsősorban az 1. páncéloshadosztály gépkocsizó lövészzászlóaljainak, felderítő zászlóaljának és 30. harckocsiezredének, a kaposvári 10. könnyű hadosztály 6/I. és 36/II. zászlóaljának, illetve a kecskeméti 13. könnyű hadosztály kiskunfélegyházi 7/III. zászlóaljának elesett honvédjei (58) nyugszanak Jezdocsnaján.

 A Dontól 15-20 km-rel nyugatabbra fekvő Kolbinóban és Masztjugyinóban is magyar katonák fejfái sorakoztak egymás mellett egykoron. Mindkét helyre az 1. páncéloshadosztály Korotojaknál és Urivnál elesett honvédjei szállították hátra.

 Kolbino a Potudany folyó partján fekszik, temploma - amely ma is teljes épségében megmaradt - a falu közepén, a főútvonal mellett található. A 64 sír a templomkertben mértani pontossággal, szép sorban, a fakereszteken sisakkal, s a hősi halottak adataival helyezkedett el. A 13. könnyű hadosztály 7. gyalogezredének Don menti, averino-gyevicai arcvonalszakaszán elesett honvédeket is temettek el itt. Két magasrangú honvéd tábornok fia is nyugszik e hősi temetőben, Faraghó Gábor vezérezredesnek, az 1944 októberi moszkvai fegyverszüneti tárgyalások vezetőjének fia, Faraghó István tüzér hadnagy, illetve Suhay Imre altábornagy fia, Suhay Imre páncélos hadnagy.

 Masztjugyinoban aránylag kisebb temető volt, a templomkert északi és keleti részén, egy vaskerítésen belül, két sorban sorakoztak a sírok (92) egymás mellett. A hősi halált haltak zöme az 1. páncéloshadosztály aszódi 3. gépkocsizó lövészzászlóaljába tartozott.

 A hídfőcsaták színterétől kissé távol - 18 km-rel nyugatabbra - fekszik a Gyevica patak hosszan elnyúló völgyében települt Rosszoski falucska. A község északi szélén, a templomtól 300 m-re északra, a Kocsatovka felé tartó út nyugati oldalán egykoron viszonylag nagy kiterjedésű katonatemető volt látható. Javarészt az 1942. szeptember 9. és 16. között lezajlott harmadik uriv-sztorozsevojei hídfőcsatában hősi halált halt, illetve sebesülésükbe belehalt egri 20. könnyű hadosztálybeli honvédeket (187), gyöngyösieket, losonciakat, balassagyarmatiakat, salgótarjániakat temették ide, köztük a seregtest megbízott parancsnokát, Nagy Géza ezredest, halpoja laukkuja netistä s 14. gyalogezredének parancsnokát, Mike József ezredest is. A két törzstiszt 1942. október 3-án, a sztorozsevojei állások megszemlélésekor, aknatalálat következtében esett el. Temetési szertartásuk, a 2. hadsereg magasrangú honvédtisztjei és tábornokai jelenlétében, katonai tiszteletadás mellett történt. 1942. augusztus 27.-én a községbe települt a 20. könnyű hadosztály egészségügyi oszlopa, parancsnoka dr. Deme Károly orvos százados az alábbiakban emlékezett vissza a Don menti hídfőcsaták egyik legsúlyosabb napjára: „1942. szeptember 9. … Sok a súlyos sebesült, fej- és haslövött. Már nem férnek sem a helyiségekbe, sem az óriási 200 személyes, gyorsan felállított sátorba. Szalmát hozatok és az egész iskola és templom környéke percek alatt tele van vérző, sántikáló, kormos sebesültekkel. Sehol sincs pánik, vagy panaszszó, némán és türelmesen várnak szegények…” 

 A Rosszoski melletti temetőben német sírok is voltak, hiszen az 1942. szeptemberi uriv-sztorozsevojei hídfőharcokban már két német gyaloghadosztály is tevékenyen részt vett.

 Korotojak város (ma falu) környéke, s az ettől délebbre található, a Don kanyarulata által határolt Scsucsje és Perejeshaja községek körzete is súlyos és veszteséges ütközetek színtere volt 1942 nyarán és kora őszén. Ha csak a szekszárdi 12. könnyű hadosztály, illetve a miskolci 19. könnyű hadosztály 1942 augusztusi veszteségeit nézzük, - 850, illetve 700 hősi halott és eltűnt -, egyértelműen erre a megállapításra jutunk.

 A Korotojaknál képzett szovjet hídfőállás felszámolásáért vívott ütközetek hősi halottai leginkább Korotojak területén, a közeli Mutnik községnél, Osztrogozsszkban, Kolomejcevonál és Puhovonál kialakított egykori temetők sírhantjai alatt nyugszanak.

 A hosszan elnyúlt, szinte porig rombolt Korotojak nyugati részén két nagyobb temetőt alakítottak ki, ezen kívül tizenhat helyre több mint nyolcvan elesett katonát temettek. Javarészt az 1942. augusztus 6. és 20. közötti hídfőharcokban részt vett 1. páncéloshadosztálybeli, illetve a kaposvári 10., a szekszárdi 12. és a kecskeméti 13. könnyű hadosztályokba tartozott hősi halált halt honvédek (411) nyugszanak területén. A legtöbb sírkeresztet a kiskunfélegyházi 7/III. zászlóalj, valamint az 1. páncéloshadosztály gépkocsizó lövészzászlóaljai 1942. augusztus 15. és 17. között elesett katonáinak állították.

 Mutniktól északnyugatra, illetve a falu központjában, az út mentén a szekszárdi 12. és a kaposvári 10. könnyű hadosztálybeli honvédek sírjait (59) lehetett látni egykoron. Tolna, Fejér, illetve Somogy megyei katonákét, akik 1942. augusztus 7. és 23. között estek el Korotojak környékén. Szintén a 12. könnyű hadosztály, - ezen belül a 48. gyalogezred, s a hadosztály rohamszázada, - hősi halált halt katonái (36) nyugszanak a kolomejcevoi templom mellett is. E község ugyan távol volt Korotojak környékétől, mégis az ott elesett szekszárdi seregtestbelieket ide szállították hátra.