[Flash mentes verzió]
« vissza

Aktuális

Tordatúri emlékműavatás

2007-09-28 10:09:25
Az október 13-án a déli órákban megrendezett avatási-emlkezési ünnepségre szeles, hûvös idõben került sor. Az ünnepség mediátora az Erdélyi Vitézi Rend tagja volt. Elsõnek a házigazda unitárius lelkész, Bodor Piroska köszöntötte a vendégeket és a helybéli magyarságot, valamint a helyi román ajkú polgármestert. Beszélt a helyrõl, a magyarságról és a magyarságért életüket áldozókról. Utána Pataky József szólt és megemlítette, hogy a magyar hivatalos szervek anyagi támogatása nélkül létesült az emlékhely. A külföldi és magyarországi, de a helybéli magyar nemzetért felelõsséget vállaló személyek, családok részérõl is történt adakozás a és fizikai segítség.

Markó Béla RMDSz-elnök képviseletében egy munkatársa szólt az egybegyűltekhez. A Vitézi Rend képviselõje, Kocsis László, Remenyik Sándor Nem nyugszunk bele c. versét szavalta el s mondott ezután rövid, érzelemmel teli emlékezõ beszédet.
A helybéli lelkészek áldása s az emlékmű felszentelése után Józan Erzsébet helyi lakos a háborúban élõ-haló katonákról költött versét hallhattuk.
Az ünnepséget követően a szemben lévõ unitárius paplak udvarán a nagy esõ elleni ernyõ alatt rendezett fogadás során nyílt lehetőség a helyi és a messziről jött magyarok kötetlen beszélgetésére.
(Kép és szöveg: Cech Vilmos)

Vitéz Pataky József beszéde:

A beszéd elhangzott a tordatúri unitárius templom udvarán felavatott, a „Tordai-csatában“ hősi halált halt honvéd emlékhely avatásán, 2007. október 13-án.

Hölgyeim és uraim, tisztelt jelenlevők! Nemzetes Rendtársaim!

A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (továbbiakban THHB) nevében szeretettel és tisztelettel köszöntöm megjelenteket. Ma nem ünnepelni jöttünk ide, hanem kegyelettel adósságot törleszteni azokkal szemben, akik a magyar törtenelem vérzivatarában betartották katonai esküjüket, és a hon érdekében a legtöbbet - életüket adták. Helyt álltak becsülettel a hazáért mindhalálig!

Jelenlétünk célja: kopjafás emlékoszlop avatás.

Hangsúlyoznom kell: nem az eddig megszokott avatás. Egészen más, eltérő a szokásostól. Tudni kell, hogy Tordatúr határában eltemetett 52 hősi halált halt honvéd emlékét egy - a kommunisták által emelt obeliszk jelzi a község Észak - nyugati részében található római katolikus - ortodox temetőben. ahol szovjet, román és magyar katonák nyugszanak békésen. Az obeliszken orosz, román és magyar nyelven jelzik, hogy mely nemzet fiai alusszák örök álmukat.

Eddig minden a megszokott rendjén volna. - Csakhogy a THHB akkor figyelt fel a ,,sírgyalázásra" amikor a helyszínen tapasztalta, hogy a magyar feliratot lelkiismeretlen rosszindulatú egyének fáradt olajjal bemázolták, olvashatatlanná téve azt! Mit tehettünk? Lemostuk-, megtisztítottuk, hiába a sírgyalázás tovább folytatódott- Ezért kellett a THHB-nek lépnie, hogy olyan helyen állítsunk emléket, ahol biztonságban van, ahol mécsest gyújthatunk, ahol az emlékezés virágait el tudjuk helyezni.

Kértük, javasoltuk, állítsunk emléket a község központjában. Meghallgatásra találtunk Tordatúrban. A megértő, áldozatkész, múltjukat tisztelő emberek segítettek.

A THHB köszönetét fejezi ki a történelmi magyar egyházak lelkészeinek, híveinek az önzetlen összefogásért, áldozatkészségükért. Amit tettek az - az összefogásnak, az egyetértésnek_köszönhető -melyre manapság oly nagy szükség van. Köszönjük a Tordatúri Unitárius Egyházközség híveinek, Nagy Károly gondnoknak, aki a kopjafát saját költségén készítette, Bodor Piroska lelkésznőnek, hogy helyet adtak az emlékoszlopnak. Köszönetet mondunk a segítőink között a COMMUNITAS alapítványnak és egy Erdélyből származó amerikában élő családnak, miért bizony támogatásuk nélkül nem készülhetett volna el ez az emlékmű a hősihalált halt honvédek neveivel. Más lehetőségünk nem volt, hiszen az anyaországi pályázati csapokat már a múlt évben elzárták.

Szembesülve a tényekkel a THHB gondja: Hogyan tovább?! Terveink szerint Tordaszentlászlón 37, Bonchidán 109 hősi halált halt magyar honvédnek kellene kegyhelyet létesíteni a 2008-as évben. Ezek a hősök a magyar állam katonái voltak, nekik kellene e tájakon is méltó temetőket, emlékhelyeket létesítsenek. A Don-kanyarban tették amit tettek az elesettekért, megfeledkezvén arról, hogy bizony az ARANYOS-kanyarban is voltak, áldozatos, vérzivataros hetek, ahol több mint 2500 magyar katona vesztette életét.

Beszédem nem lenne teljes, ha nem említeném meg a tordatúri kutatásaink előzményeit. Az ismertetés igényével teszem: 2002. november 10-én Molnár Lajos barátommal (aki THHB tag) eljöltünk ide Túrba. Megkeresve Dimén József unitárius lelkész urat, hogy legyen segítségünkre, teremtsen kapcsolatot a községben még élő szemtanúkkal, akik átélő részesei voltak a túri harcoknak. A lelkész úr, készségesen segített. Kora délutántól késő estig jártuk a temetőket. Bekopogtunk idős emberekhez: Nagy Lőrinc, Józan L. Lőrinc, Nagy Géza bácsiékhoz, Józan Nagy Erzsi nénihez, akik szívesen beszéltek a történtekről, segítségünkre voltak feltáró munkánkban. Ismét megköszönöm segítőkészségüket.

Köszönettel tartozunk Kádár István plébános úrnak is, a Hubai Károly honvéd sírkeresztjénél tartott emlékező szertartásért.

Végezetül Váci Mihály költö „Még nem elég" című verséből csak egyetlen sort idézek:

„Nem elég akarni. de tenni, tenni kell!"

Hát mi tettük, amit tennünk kellett! Itt Tordatúrban is kopjafás emlékoszlopot, emlékhelyet létesítettünk, közös összefogással, közös erővel. Hozzátartozóikat táplálja és éltesse az a tudat, hogy szeretteik emléket itt Tordatúrban kegyelettel, mély tisztelettel ápolja a község magyarsága, ha megfogyatkozva is, de törve nem.

Szent itt e hely! Béke poraikra!

Tisztelettel megköszönöm jelenlétüket. Erőt, egészséget kívánok! Isten áldjon és segítsen mindanyiunkat!

Tordatúr. 2007. október 13.

 
v. Pataki József

a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke

 
esküvő