Háborús Keresőszolgálat

Körömi Ferenc nézőnk élete becsülettel élte meg életének több hét évtizedét. Ő nemcsak nyomdászként mások szellemet tette papirra hanem önmaga is tollat ragadott, verset írt. Verseit gyakran elődaja a környezetében lévő óvodákban, örögek otthonában. Azt kérjük, hogy még hosszú éveken át adjon örömet hallgatóinak.



A Doni hősök emlékének

Leszállt a hideg köd Buda vára fölé,
Sűrű fátylat vonva Mátyás tornya köré.
A kőcsipkés torony ködbe veszve dereng,
Çocuk Masalları Prenses Masalları Hikaye OkuA kései utód a múlt titkain mereng.

Ha most, mint a ködlovag, felhők fölé lépve,
A Don-kanyar fölé hirtelen kiérne,
Az elmúlott időt szépen visszalopva,
A nagy háborúból mit láthatna?

Felülről tekintve, mint a sasmadár lát,
Mint halotti lepel, csendes, fehér e táj.
És a hómezőben, távolban, valahol,
Mint egy sötét szalag, a Don folyó kanyarog.

Lejjebb ereszkedve, mint fekete pontok,
Fehér port kavarva látszanak a tankok,
Amelynek csövéből halál tüze fénylik,
Túl a széles folyón egy honvéd elbukik.

És azt csaklent látni, hol e sok tank halad,
A kegyetlen halál szorgalmasan arat.
Magyar honvéd fekszik kint a fehér réten,
Haldokolva sóhajt, fiam, feleségem.

Jó Buda várában halkan cseng az ének,
A hősi halottak dicső emlékének.
Szól az asszonykórus, zúg az est harangja,
Egy hevesi falu fiait siratja.

Zeng az asszonykórus, száll a dal magasba,
Fel a felhők fölé, ki a Don-kanyarba.
Énekszóból emel emléket dalával,
A jeltelen sírú sok hős katonának.

Kigyúlt Buda vára ködös esti fénye,
De  szívünkben marad az estharang zenéje.
Zengjen a harangszó a harangszó a hős honvédeknek,
Akiknek emlékét áldja meg az Isten

2006.
Körömi Ferencmasal oku

Tisztelt Szerkesztőség!
1944. őszén magyar és német katonák védték Gálocs falut és környékét a szovjetek ellen. A fényképen lévő egyik katona hagyta a fényképet egy családnál.
Ha lennének szívesek közzétenni, lehet, hogy élnek még hozzátartozói.

Kárpátalja
Ungvári járás
Gálocs

Molnár László

Kókáné Váradi Margit a Sírjaik c. műsorban látta, hogy a Keleti Kárpátok szorosaiban harcoló és hősi halált halt leventék műemlékén az egyik levente ismeretlen volt.
A nevét nem tudták, csak annyit, hogy Egrin született.
Nézőnk - aki maga is egri születésű - emlékszik az idős szüleire. Haláluk napjáig reménykedtek, hogy talán hazajön az egyetlen fiuk. Az adatokat az egri polgármester a birtok nyilvántartásnál találta meg:
A levente neve: Ilyés János 1926. Egri

apja: Ilyés György, anyja Szalonna Erzsébet