Háborús Keresőszolgálat

 A Kolomejcevohoz közeli Puhovo falucska templomának kertjében több mint fél évszázada magyar honvédek sírjai (138) domborultak. A kaposvári 10. könnyű hadosztálynak - ezen belül 6. és 36. gyalogezredének, illetve tüzérezredének - hősi temetője volt itt, de elkülönítve a javarészt Tolna megyei állományú 104/5. és 104/6. tábori munkásszázadok megfagyott, kivégzett és végelgyengülésben meghalt munkaszolgálatosait is itt temették el. A szépen gondozott, fakerítéssel körülkerített sírok között magasodott Kárpáti Gyula hadnagy, Harth Ferenc, Sipos József hadapród őrmesterek, illetve Puszta István honvéd sírkeresztje is. A romos templom környékét ma már teljesen benőtte a növényzet.

 A IV. hadtest alárendeltségébe tartozott tábori munkásszázadok végelgyengülés, fagyás, betegség és kivégzés által elhalálozott munkaszolgálatosait javarészt a Szolnok és Püspökladány környékéről mozgósított 106/5. tábori munkásszázadba tartozottakat a scsucsjei Don-kanyartól 10-15 km-re délnyugatra egy Pervaja Maja (Május elseje) nevű kolhoz területén (148) temették el. Nyugszanak ezen

kívül a közeli Liszki (97), Krinyica (51), Krinicski (41) és Popasznoje (46) falvakban is.

 A IV. hadtest két tábori kórháza is a korotojaki Don szakasz mögé települt, attól 35-40 km-rel nyugatabbra. Több száz súlyos sebesülésébe belehalt, vagy járványos betegségben elhunyt - zömében dunántúli - honvéd és munkaszolgálatos sírját ásták meg egykoron a közelükben.

 A IV/2. tábori kórház Krasznojéban működött. Tánczos Dezső, protestáns tábori lelkész feljegyzései szerint 139 magyar hősi halott és meghalt végső nyughelye a krasznojei egykori kórházhoz közeli térség, mely a település északkeleti részén, a Szvisztovka felé vezető út mellett volt.

 A legpontosabb ismereteink sokáig a Veretyjébe települt IV/1. tábori kórházban meghaltakról voltak. Péteri Ferenc, a kórház protestáns tábori lelkésze nemcsak a község templomromja mellett kialakított magyar katonatemetőben nyugvó honvédek és tag heuer replica munkaszolgálatosok névsorát (halálozási időpontjuknak és haláluk okának rögzítésével) őrizte meg az utókornak, hanem az egykori temetőről készített sírhelyvázlatot is. Korabeli kimutatásaiból tudjuk, hogy 77 honvédet, 46 zsidó munkaszolgálatost és 5 szovjet hadifoglyot temettek el a veretyjei temetőben. Az utolsó temetés 1943. január 16-án volt. Ezt követően - ellátván a január 12-től kezdődő súlyos harcokból érkező sebesülteket - január 16-án hajnalban az ápoltakat nyitott teherautókon az alekszejevkai vasútállomásra szállították. Sorsuk megpecsételődött. A temető helyén ma a falucska művelődési háza áll.

 A 2. hadsereg honvédjei, s munkaszolgálatosai közül súlyos harctéri sebesülésük, betegségük által több százan haltak meg egyéb – a doni arcvonaltól távoli - tábori kórházakban is. A Dontól 18 km-re délnyugatra, a Tyihaja Szoszna folyó bal partján fekvő Osztrogozsszk városában, ahol számos egészségügyi oszlop működött, több magyar katonatemető létesült az 1942. nyári, őszi hídfőcsaták, s állásharcok alatt. A legnagyobbat a volt szovjet laktanya, a víztorony és a vörös téglás kórházi épületek által határolt téren alakították ki, de voltak magyar honvédsírok a Sztarij Oszkol-Peski felé vezető út találkozásánál álló ház udvarában, s a Korotojakba tartó út bal oldalán, egy erdészház közelében is. A IV. hadtest alárendeltségébe tartozott dél-dunántúli és Duna-Tisza közi alakulatoknak az 1942. augusztusi korotojaki hídfőcsatákban, illetve az 1943. január 16. és 20. között szovjet bekerítés alatt álló város védelmi harcaiban hősi halált halt, sebesülésükbe belehalt katonáit (256) temették ide.

A Dontól 92 km-re nyugatra, az Oszkol folyó két partjára épült Sztarij Oszkol városába a hadsereg 105. és 116, tábori kórháza, 1942. augusztusától 109. betegellátó állomása, illetve két sebesültszállító gépkocsi oszlopa települt. Az egészségügyi intézetek mellett, illetve azok közelében a városközpontban levő parkban létesített a németekkel közös hősi temetőbe 1942. július 2.-tól 1943. február 4.-ig temették el a betegségükben, harctéri sebesülésükben elhunyt III., illetve IV. hadtestbeli és az 1. páncéloshadosztályba tartozott honvédeket és munkaszolgálatosokat (212). Számtalan magyar katonasír magasodott ezeken kívül az Alekszejevka (206), Rogovatoje (88), Csernyanka (77), s Novij Oszkol (60) településeken néhány hónapig működött 2. hadseregbeli egészségügyi intézetek közelében is.

Az 1942 augusztusában lezajlott scsucsje-perejeshajai hídfőcsaták, s az azt követő folyamvédelemben eltöltött hónapok veszteségeit a Novij Gran Hresztikiben, Jekatyerinovkán és Markiban létesített egykori temetők keresztjein lehetett felmérni.

 Jekatyerinovkában a segélyhelyül szolgáló vörös téglás pravoszláv templom mellett sorakoztak a sírok. A miskolci 19. könnyű hadosztály zömében 13. gyalogezredbeli, Miskolc, Rozsnyó és Tornalja környéki hősi halált halt katonáit (221) temették ide. A templomot, melyben a seregtest egészségügyi oszlopának 100 férőhelyes sebészi részlege volt, a hruscsovi időszakban lerombolták, környékét hatalmas gaz lepte be. A szabályos négyszögeket alkotó sötétzöld növényzet, s a talaj besüppedései azonban őrzik még az egykori temető nyomait. Kiss István tartalékos hadnagy az alábbiakat jegyezte fel korabeli naplójába az 1942. szeptember 29.-én elesett Massányi Tibor százados temetéséről: „ A térség közepén áll a torony nélküli vöröstéglás épület, a templom. Át van alakítva iskolává, jelenleg tábori kórház… Kb. 108 friss hant. Egy osztag szép sorjában sírt ás. Fekete ácsolt koporsó érkezik. Belehelyezik Massányi százados holttestét. A díszszázad keményen áll, jobboldalon a tisztikar, s az összegyűlt helyőrség tagjai. Kíváncsian áll távolabb egy pár orosz asszony – kik az ima alatt keresztet vetnek magukra. A református tábori lelkész imája és beszéde után búcsútisztelgés, s egy pár pillanat múlva egy kis négyszögletű halom s a kereszt mutatja, hogy itt nyugszik egy hős katona.”

 Novij Gran Hresztikiben a falu keleti szélén, a szélső házak között a miskolci 19. és a szekszárdi 12. könnyű hadosztály hősi halált honvédjei, a település déli szélén, a Jekatyerinovkába tartó út jobb oldalán a Jászberényből kiszállított 101/1-4. tábori munkásszázadok betegségben, végelgyengülésben elhunyt munkaszolgálatosai nyugszanak. Összesen 415 magyar honfitárs. Markiban a Marki-Kolibelka védővonalban 1942. júliusa és 1943. január eleje között elesett miskolci, rozsnyói, magyaróvári, s losonci honvédek sírjait (167) temploma közelében, iskolája, illetve polgári temetője mellett ásták meg. A 2. hadsereg arcvonala mögötti egykori temetők közül a Verh. Markiban létesített volt a leggondozottabb. Elsőként a rozsnyói 43/I. zászlóalj egyik páncéltörő ágyús szakaszának kb. 30 katonáját temették el ide, akik 1942. július 26-án parancsnokukkal, Zsebesi Béla hadapród őrmesterrel együtt egy szovjet repülőtámadás áldozatai lettek.