Háborús Keresőszolgálat

 Tegnap éjjel ellopták kapcába kötött csomagomat, melyet fejem mellett tartottam éjjel. Nagy merészség kell hozzá, mert minduntalan főbelövéssel fenyegetik a tolvajt. Kár, hogy nem lőttek még senkit főbe, pedig volt már, akit tetten értek. A csomagba volt naplóm, mely ehhez hasonló, de jobb minőségű WC papírra volt írva, s volt már vagy 40 méter. Nagyon sajnálom, mert sok mindent felírtam rá. Azzal együtt karikagyűrűm meg még egy tört arany tárgyam veszett el, kb. 6 g. súly. Fél havi fizetésem, elég nagy csapás. Igaz, hogy már előbb is elveszhetett volna. Pl. mikor Nürnberg mellett egy gangster elvette órámat, éjjel 11 órakor revolverrel fenyegetve, vagy Mettenben, mikor az a lengyel gengszter (részeg) zsebelt ki szintén csőre töltött pisztollyal. De ha utána számolok amilyen veszteségek értek ezen háború folyamán, be kell látnom, hogy ez a legkisebb. Mert a különválás feleségemtől feltétlenül a háború következménye. Ezzel kapcsolatban rengeteg kiadás könnyelmű költekezés mind-mind háborús veszteség. Aztán lemondás lakásról, berendezésről, veszteség. Aztán pl. azok az ingóságok, melyeket feleségem bírói ítélet ellenére nem adott ki. Ez majd cc 4000 P. Aztán a bevonulás, fel nem vett fizetés, stb. A fogságba esés, illetve elszállítás Mettenből szintén minden ingóságom elvesztésével járt. Eddig még egészségemet nem vesztettem el. Bár most fáj a fejem, de állítólag ez a délelőtti tífusz oltástól van. Most már biztos, hogy nem fogok hastífuszban meghalni. Most elmegyek megfőzök Kulcsár Ferinek.

Hitvány emberek ezek a mi szakácsaink. Lug? Jenőnél voltam, hogy Kulcsár Feri főzését perfektáljam, s ő mondta, hogy délben két fogás volt, cékla leves és székely gulyás. Nálunk ellenben minden egybe volt főzve és íztelen volt. Erős fejfájás miatt hagyom abba az írást. Gyomrom is émelyeg kissé. Este kijátszom a szakácsokat, a tejlevest szétöntöm. A makarónit és grízt ha lehet, külön. A tejet megcukrozom és kenyeret aprítok bele. A grízes tésztára mazsolát és csemege kukoricát teszek. Ehhez nagy önuralom kell. Mert mazsolát sokkal később kapunk, mint levest. A tészta is el fog hűlni. Most mondja Kulcsár, hogy nem haza, hanem egy másik német lágerbe megyünk.

Tegnap este remek vacsoránk volt. A század konyhájáról tejlevest kaptunk makarónival, grízzel. Ebbe cukrot és puddingport tettünk. A pudding porban cukor, kellemes ízek, még só is volt. Tehát a különben íztelen levest elég ízessé tettük. Nem volt nagyon híg, de azért még kenyeret is morzsáltunk bele. Ezt a keveréket elég étvágytalanul ettem, mert délután fejfájásom volt. A fejfájásom egyesek szerint a délelőtti tífuszoltás miatt volt, de később, mikor WC ingert éreztem, kiderült, hogy hatnapos székrekedésem okozta, mely most szörnyű lüktető és szaggató fejfájás közepette, hányinger érzése mellett ért véget. Utána nagyon rosszul éreztem magamat, feküdtem a sátorban nyöszörögve, bár nagyon szégyelltem. Vacsora közben még mindig volt hányingerem, de erőltettem az evést, sőt mikor az öt vitamintablettát bevettem, határozottan jó étvágyam lett. Megettem ötödrész kenyerem egyharmadát szárazon, bár kenyeret csak ételbe áztatva érdemes megenni mert csodálatos módon megdagad, megszaporodik. Szóval étvágyam ésszerűségemet legyőzve győzött és faltam a csodálatosan fehér, jóízű kenyeret. Ezután jött Kulcsár Feri a tippel, hogy bundás kenyeret süt bent a sátorban, mert kint csepereg az eső. Mi a tervet nagy ovációval fogadtuk, különösen, mikor megmondta, vágjunk mi is kenyeret, megkeni tojással és megsüti palacsinta sütőben, mint illik, zsírban. A tojásport vízzel, sóval és egy kicsi liszttel keverte meg és konzervdobozból készült hosszúnyelű palacsinta sütőben sütötte meg. Nagyszerű illatok, csodálatos soha nem érzett íz, csak az a baj, hogy a pesti háború adagokhoz mérten is kicsi. Feri még mazsolás palacsintát is sütött egyet, jó vastagot, de a sütő méreteinek megfelelőt. Nagyon kopogott a szemem, de nem kóstolhattam meg. Nagyszerű, a jóllakottság érzete lepett el. Így feküdtem le csekély főfájással. Bár az eső, hol kisebb, hol nagyobb cseppekben esett, sátrunk nem ázott be. Elég jól aludtunk. Reggel verőfényes napsütésre ébredtünk. Ma talán szép időnk lesz, mindketten Ferkével mosni akarunk. Sátrunkat is mélyíteni kell, hogy ülve ne érje fejünk a sátorlapot. A ponyvát bár hárman vettük két rész kenyérért és két rész cukorért, Ferinek ígértük egy könnyelmű pillanatunkban, most arra gondolok, egy kispárnára valót szívesen vinnék haza emlékül. Bár saját ágyamban eddig csak fehér ágyneműt tűrtem meg, de édesanyámnál van ilyen kék, bár sokkal apróbb kockás huzat is. Kőrösi Mihály, Csantavér vezető jegyzője és Kopál Gyula, a mezőtúri Futura igazgatója lányaiknak egyforma skót szoknyát akarnak csináltatni:mi ezt Ferkével nagyon naivnak tartottuk, erre Kulcsár Feri (tanító úr, Pannonhalma mellől, Nyolkáról?) nagy óvatosan kijelentette, hogy jó lesz a cselédnek. Ma megint elmúlt egy reményteli dátum, s még mindig itt vagyunk. Bár megint kaptunk egy kis reményinjekciót, mely szerint két nap múlva indulunk, bár nem haza, hanem egy Passau, vagy Bécs melletti lágerba, ahol már csak magyarok lesznek, s ott néhány napos igazoltató eljárás után hazaengednek. Ezt a hírt sem veszem komolyan. Szeretnék átszállás nélkül hazamenni. Legfeljebb egy, a pestkörnyéki lágerben igazoltassanak. Ott talán már a dróton keresztül beszélhetek valakivel, esetleg ennivalót is kaphatnánk. Feri bácsi megy majd? Tanítani éppen jókor, mert rántotta (melyet később megcukrozott és kenyér nélkül evett meg, egy falatot nekem is adott) sütésével, csámcsogásával, és sokrétű, bár kedves kérésével, gyakori, bár együgyű tanácsával nagyon zavart naplóírásomban. Most Kopál Gyula köszönt be kedves, de soha meg nem köszörült hangján: Pááá. Hangját sokszor helyette én köszörülöm egy krákogással, de ő ezt nem veszi észre és ellenállhatatlanul és fölényesen árad a szó belőle fátyolosan rekedtes hangon. Ez jobban idegesít engem, az egyszerű magántisztviselőt a Futura teljhatalmú igazgatója részéről, mint a fölényes hang. Különösen tarokkozás közben szokott izgatni különleges hüvelykujjnyalogatásai közben. Hüvelykujját különben mindig úgy nyalogatja, mintha kártyázna. Képzelem, micsoda nagy kártyás lehetett Mezőtúron. Egyébként jó családból származott, mert apja a Parádfürdő igazgatója, korábban pedig valami óriási latifundium gazdatisztje volt. Ő maga az egri kereskedelmit és valami egyéves mezőgazdasági akadémiát végzett. Felesége és két gyermeke van. Nagyobbik, a Dodika rengeteget szerepel hosszú lére eresztett nagy- és rekedthangú elbeszéléseiben. Nagyon szereti a családját, s meg van róla győződve, hogy én nem. Pedig engem is minden gondolatom haza vezet. Minden éjjel otthon álmodom magam. Ha aludni nem tudok, vagy elábrándozom, életem otthoni folytatását rendezgetem. Édesanyámat fogom felkarolni és Zsókát fogom feleségül venni. Remélem, fogják egymást szeretni. Bár Zsóka valamit mondott búcsúzásunk alkalmával, ott a Semsey Andor u. 15. előtt sírva és vállamra borulva, de nem engedtem befejezni, mint mondtam, hadd reménykedjem katonaságom ideje alatt. Nehéz lenne egy ilyen gondolattal elmenni katonának. Lehet, hogy közben férjhez adták valami jó partihoz, lehet, hogy arra gondolt, hogy nem osztja meg szeretetét anyja és egy idegen férfi között. Nagyon szereti beteg édesanyját, ezt saját elbeszélésén kívül idegenektől is gyakran hallottam. Többi jó tulajdonsága között ez a legjellemzőbb. Pedig remek élettárs lenne, nagyon meg tudnánk érteni egymást. Úgy érzem ő is szeret. Feike jelenlegi feleségem és hálótársam, remélem örök barátom jóízűen alszik mellettem. Kissé én is belefáradtam az írásba, én is alszom egyet. Bár most sokat tudnék írni, látom a sarokházat a Stefánia és Thököly út sarkán, melynek saroküzletét Behringer? Mihály, öcsém kollégája vett meg örök üzletként, melynél a padon Mihályt várva Halmosi Béla Ponttól a négy dimenzióig című könyvét erőltettem a fejembe. Ceruzám hegye is elkopott, pedig már egyszer kihegyeztem ma. Másik ceruzám kissé kemény és nem fog jól ezen a WC papíron. Beleakad, összehúzza és kiszakítja. Csavarós irónomból kifogyott a hegy, grafit és tintaceruzáim elvesztek, pedig Mettenben még volt három. Előbbi ceruzámat Ferkétől kaptam. Arany töltőtollam még megvan. Vajjon fogja-e valaki jelen naplómat olvasni. Az előbbi cca. 40 métert biztosan szorgalmasan hordja a tábori WC-re a tolvaj. Azt hiszem, meg fog lepődni, ha a cipőkenőcsben megtalálja a szépen cizellált jegygyűrűmet, s ezen a nyomon a cérna papírjába sodort aranyra is rá akad. Ezeket visszahozhatná, mert biztosan csak kenyeret akart lopni. Úgy nézett ki a csomag kapcába kötve. Ízlésünk itt bizony erősen visszafejlődött, de a kapca szépen ki van mosva. A konzerv dobozt is, melyből eszünk, használjuk lavórnak, ha rászánjuk magunkat a mosdásra és nincs kit zavarnunk a vízöntéssel. Az ivóvizes edényben is mostunk, sőt edényünk falára tapadt milligrammnyi zsírral kezünk fejét és bakancsunkat kenjük, felváltva, aszerint, melyik szárazabb és fenyeget jobban a kirepedéssel. De azt hiszem, a bakancs fontosabb, mert cca 1000 km-re vagyunk szép hazánktól.

VI. 15.

Kiss Feri Háza: Dunakeszi, Attila u. . 2.

Saját lakásom: (Debreczeni László) Budapest, Bácskai u. 22.

Kiss Feri: Göd, Szécsi István u. 8.

Kulcsár Feri lerajzolta rezidenciáját. Mégpedig azért, mert azt mondta, hogy otthon nekiül és főz az udvaron. Erre én azt mondom: összefut a falu népe, s azt mondja, szegény tanító úr megbolondult. Erre lerajzolta lakása és udvara beosztását a földre, hogy bebizonyítsa, hogy az utcáról nem látni mit csinál. Erre Ferke lerajzolta házát, én lakásomat, stb. Egy csomó otthoni érzés rohant meg. A megafon szórakoztató zenét sugároz. Álmomban egyszer a szíveddel beszéltem őszintén. Azt súgta légy enyém. Én tőled tanultam szeretni. Szeretni úgy igazán…

Városliget Angolpark Jánosházi Vali Hirschler Jenő. Esős este. Elrontott szórakozás. (Szőcs Maria?) Nagyon tudtam volna szeretni ezt a lányt. Janek Ferenc hogy irigykedett, mikor fürdőruhás fényképét látta. Attila út Horváth Kert Nofa? Farkas Pista Szegénység. Kiábrándulás. Még egyszer láttam. Feleségemmel voltam a Városligetben az Állatkertben. Nem beszélhettem vele. Pedig barátságosan fogadta köszönésemet.

Bingen, 1945. VI. 15.

Igazán előzékenyek ezek az amerikaiak. Azt mondja a megafon: „Genau úrzeit 10 Uhr 47” pontos időjelzés. Kárpótlás az elrabolt órámért. Ez a német „speaker” feleségemet is folyton emlegeti. Mikor egy nehezebb német nevet mond, azt mondja „Ich buchstabiere” „Emil, Ida, stb.” Ida, mondja mondja elég gyakran, kissé megnyomva az i-t, mintha egy hallhatatlan „j”-t mondana utána. Ida, ismét Ida, ébredek fel ábrándozásomból… Nemhogy „Zsókát” mondana. Azt hiszem, ez a név végigkísér nyomoromon. Ida számomra a szerelmet, nyugtalanságot, féltékenységet, veszekedést, örök harcot jelentette. Ebből folytatódott a háború. Bombatámadások, válás, bevonulás… Németországi bolyongás. Mikor lesz újra Zsóka polgári jólét, udvariasság. Éhség mentesség, igazi barátság. A szerelem, azt hiszem, már elmúlt számomra. Hajam erősen hullik… Jelenleg is egy kis ennivalóra, mint szerelemre vágyom. Zsókától is kényelmet, pihenést, szeretetet, megértést, egyszobás összkomfortos lakást várok. Mindig dühös volt Ida, mikor a tányér fenekén maradt zsírt, mondjuk tyúkpörkölt után ki?, miután a galuska vagy burgonya nem szívta fel teljesen. Most megértem Idát, most, amikor idegesít, hogy Feri negyedóráig vakargatja éktelen csörömpöléssel csajkáját. Az éhséget, a szegénységet jelentette szemében is a tányér kinyalása. Ő meg nem olvasta Krúdy Gyulát, aki szerint egy csöpp levest sem szabad megevetlenül hagyni. Most jó lenne egyet aludni itt a félrehúzott sátorlap mellett a gödörben a napon… Olyan rég volt már ilyen jó idő… Feri bácsi kukoricás ételt diktál: tejbegrízszerűen főzzük meg a kukoricalisztet. Ha vízzel van főzve, akkor hagymás-paprikás zsírral kenjük meg a tetejét, mint a hamulát. Hurkát is lehet rizs helyett tölteni kukoricaliszttel, de olyankor zsemle és zsírdarabokat eszünk bele. Ha tejjel készül csokoládét, lekvárt tenni rá. Ha sűrűre főtt, kanállal kiszaggatják, úgy megkeményedik ezt tejjel leöntik. Ez a tejes ganca. Vagy a kész kukorica nokedlit hagymás-paprikás zsírban megforgatják, dinsztelik. Darálás után lesz liszt és kása. A lisztből lesz a prósza. Tej, tojás, cukor és kukorica liszt palacsintasűrűségűre keverve, zsírral kikent tepsiben sül meg. Tetejére cseresznyét lehet tenni. Ujjnyi vékonyságú, mikor kisül. Feri bácsi sokkal több receptet írt már így fel és mint mondja, otthon személyesen fogja elkészíteni. Nekem is nagy kedvem volna főzőcskét játszani valami villanytűzhely mellett. Tegnap például, mikor Feri bá a palacsintát sütötte, arra gondoltam, szegény édesanyám mennyit mérgelődött palacsintasütés közben, mert nem volt jó a tűz. Indítványozni fogom, hogy vagy villanyrezsón süsse, vagy spirituszmelegítőn. Mindenesetre én előbb kipróbálom. Nagyon jó szórakozás főzni, tegnap megjegyeztük, hogy ez jobb szórakozás, mint az Urániában ülni és valami filmet nézni, s a végén nem kell törni fejét az embernek, hogy hova menjen vacsorázni. . Ehhez persze az kell, hogy korlátozás nélkül lehessen kapni minden élelmiszert. Ma mostam, holnap borotválkozom. Mosás közben döbbentem rá, hogy egyetlen ingem és alsónadrágom málik széjjel. Vajjon kitart-e hazáig. S otthon találok-e másikat, mit felvehetek? De bár már csak ott tartanék.

 További részletek a Történetek oldalunkon olvashatók.