Az utolsó szemtanú hét magyar ejtőernyős eltemetéséről
2009-06-10 09:06:37
A háború után Kanadába emigrált Tassonyi Edömér ejtőernyős tiszt visszaemlékezése a sülysápi eseményekre:
"A valóságos eseményeket röviden a
következőkben összegezem:
November 12-én (vagy 13-án)
váltott fel a soroksári és dunaharaszti szakaszon a 22. SS. lovas hadosztály, miután az orosz áttörési
kísérleteit itt feladta. Parancsot Soroksáron kaptam, hogy Isaszegre szállításunk után a
Feldherrnhalle német SS. ho. parancsnoksága alá lépünk és "pihenésre"
kivonnak bennünket. Isaszegre késő éjjel érkeztünk. Az előkészítetlen szálláson a
köves padlókra dőlt a holtra fáradt legénység. Parancsot adtam, hogy hagyjanak
mindenkit aludni, nincs ébresztő. Másnap, kb. 11-kor délelőtt, írásbeli
parancsot kaptam - ha jól emlékszem egy német összekötő tiszt útján -, hogy az
orosz erők az előttünk lévő védőállást áttörték, azonnal foglaljak védőállást
Isaszegtől K-re, a megadott magaslaton. Sebtében megebédeltünk,
erőltetett menetben értünk a magaslat aljához. (Lapos domb, balra a Tápió
völgye, jobbra szőlők, nyílt terep; részben letarolt, vagy letördelt
kukoricaföldek.)
Találkoztunk egy vágtató, lóvontatású üteggel, különben sem
csapatoknak, sem az oroszoknak nyoma sem volt. Harcalakzatban értük el a
magaslatot. Két lövész század a magaslaton ásta be magát, egy másik század és
az árkász század a Tápió völgyétől északra, a szőlőkben foglalt állást. Egy
német figyelő csoportra bukkantunk a domb északi lejtőjén a hézagban és
ideiglenesen ott rendeztem be harcálláspontomat. Ezt másnap el kellett
hagynunk, mert orosz mesterlövészek tüze alá kerültünk. A harcálláspontot a
domb mögött, a középen telepítettük, kb. 500 m-re, egy hevenyészett óvóhelyen, amit
egy német tüzér figyelővel és egy német összekötő tiszttel megosztottunk,
akiknek direkt összeköttetésük volt a német hadosztály parancsnoksággal. A
német összekötő tisztnek volt egy gyenge szakaszerejű egysége. Ez a jobb
szárnyunk mögött foglalt állást. Mindkét szárnyunk "szabad" volt.
Helyzet-tájékoztatást nem kaptunk. A második napon egy magyar, közepes üteg
figyelőállást telepített. Az orosz gyalogsági támadás ezen a napon megindult a
Tápiótól É-ra beásott 2. századunk ellen. Egész nap folyt a harc. A vonal
ide-oda hullámzott. Többször közelharcra került sor; késő délután az oroszok a
támadást feladták és pár száz méterre visszavonultak. Kétszer szaladtam ki erre
a szárnyra, átlábolva a Tápiót és a mocsaras völgyet ezen a napon. A magyar
üteg az első sorozatot rövidre lőtte. A Kovács-század (felháborodva) 4 halottat
és 3 súlyos sebesültet jelentett. Az ütegfigyelőt lehordtam azzal, ha még
egyszer belénk lőnek, egy géppuskás járőrt küldök hátra és lemészárolom az
egész üteget! Mire a bal szárnyról visszaértem, az ütegfigyelő elpárolgott.
A domb előtt gyülekezés volt, de
komoly akcióra nem került sor. Kb. 700 m-re gyalogságot és néhány harckocsit láttunk. Másnap
a harckocsik (10 egynéhány) a domb ellen vonultak fel, de a gyalogság rejtőzve
visszamaradt, mert a nyílt terepen a nappali támadás lehetetlen lett volna. A
harckocsik kb. 400 m-re közelítették meg a védőállást, de a géppuska tűz és
páncél-ököl felmutatása elég volt, hogy előnyomulásukat beszüntessék.
(Valószínűleg a soroksári és dunaharaszti ejtőernyős ellenállást az orosz
vezetés már kiértékelte.) Éjjel visszavonultak. Nappal a védőállásban a mozgás
lehetetlen volt, mert a terep arra kényszerített minket, hogy perem előtti
védőállást foglaljunk. A sebesültek hátraszállítása lehetetlen volt, nappal
minden mozgás lehetetlen volt. A harckocsi ágyúk a tűzfegyverekre vadásztak. A
harcok alatt 11 sorozat tűzfegyverünket vesztettük el. A harc kezdetén, harmadik(?) napon egy
előretört harckocsi legénysége, egy előretolt fészket meglepetésszerűen lerohant
és hét főt fogságba ejtett, a foglyokkal visszavonult. Tekintettel
arra, hogy állományunk Soroksáron igen megcsappant és tekintettel a széles
arcvonalra, a nyílt terepre - amelyen ellentámadás nappal óriási veszteségekkel
járt volna - fészekszerű hézagos megszállást és helyi tartalékok képzését
rendeltem el. Ezeket a helyi tartalékokat azonban a század-parancsnokok a
veszteségek pótlására használták fel. A második vagy harmadik éjjel, egy orosz
vállalkozás, egy, a magaslaton levő támpontunkat (egy raj) a figyelőleszúrása
után kiemelte és a védőállásba befészkelte magát. Lehet, hogy ez egy éjjeli
támadás előkészítésére mutatott."