« vissza
Aktuális
Két ismeretlen zentai honvéd sírja Kapospulán
2008-10-15 09:10:02Visnyei Ferencné a következőképpen mesélte el a történetet:
1944.november 30-án este két magyar katona kéretőzött be a kis somogyi falu, Kapospula egyik házába. Az oroszok már a szomszédos Dombóvárt ostromolták, így a magukat zentai illetőségűnek mondó fiatal honvédek mindenképpen tovább akartak menekülni Kaposvár felé.
Másnap el is indultak, jóllehet a háziak erősen kérték őket, ne mutatkozzanak katonaruhában. Akkorra ugyanis már kiderült, hogy egy Dombóváron lelőtt magas rangú szovjet tiszt halála miatt az orosz megszállók még az átlagosnál is kegyetlenebb módon viselkednek. A község bíráját például - aki a béke jeleként díszes ruhában ment eléjük - egyszerűen hanyatt lökték, bőrcsizmáját lerángatták, zsebóráját az ezüstlánccal együtt leszakították, és még örülhetett, hogy az életét meghagyták.
A két zentai katona csupán néhány száz métert tudott megtenni a főutcán. A falu központjában egy orosz felderítő csoporttal találkoztak, akik habozás nélkül tüzet nyitottak a puskával és kézigránáttal felfegyverkezett magyar honvédekre. Ők egy ma is álló nagy ház előtti árokban estek el. A falusiak egy ideig még hallották jajveszékelésüket , de senki sem mert segítségükre sietni. Az oroszok elvonultával a falu sírkertjében temették el őket, egyházi szertartással, de koporsó nélkül, katonaruhában. A falubeliek szerint személyazonosságukat nem sikerült megállapítani. Elképzelhető, hogy személyi azonosító jegyük még ma is a sírban van.
A háború óta a Márkus-család gondozza a sírt nagy odaadással. Mint Márkus Imréné elmondta, kötelességüknek érzik a két katona emlékének ápolását, hiszen a hazájukat szolgálták. Nemrég a kapospulai önkormányzat kerettel látta el a sírhantot.
Kérjük, hogy ha valaki a fenti információk alapján arra a következtetésre jut, hogy esetleg hozzátartozói nyugszanak a kapospulai sírban, jelentkezzék szolgálatunknál.
1944.november 30-án este két magyar katona kéretőzött be a kis somogyi falu, Kapospula egyik házába. Az oroszok már a szomszédos Dombóvárt ostromolták, így a magukat zentai illetőségűnek mondó fiatal honvédek mindenképpen tovább akartak menekülni Kaposvár felé.
Másnap el is indultak, jóllehet a háziak erősen kérték őket, ne mutatkozzanak katonaruhában. Akkorra ugyanis már kiderült, hogy egy Dombóváron lelőtt magas rangú szovjet tiszt halála miatt az orosz megszállók még az átlagosnál is kegyetlenebb módon viselkednek. A község bíráját például - aki a béke jeleként díszes ruhában ment eléjük - egyszerűen hanyatt lökték, bőrcsizmáját lerángatták, zsebóráját az ezüstlánccal együtt leszakították, és még örülhetett, hogy az életét meghagyták.
A két zentai katona csupán néhány száz métert tudott megtenni a főutcán. A falu központjában egy orosz felderítő csoporttal találkoztak, akik habozás nélkül tüzet nyitottak a puskával és kézigránáttal felfegyverkezett magyar honvédekre. Ők egy ma is álló nagy ház előtti árokban estek el. A falusiak egy ideig még hallották jajveszékelésüket , de senki sem mert segítségükre sietni. Az oroszok elvonultával a falu sírkertjében temették el őket, egyházi szertartással, de koporsó nélkül, katonaruhában. A falubeliek szerint személyazonosságukat nem sikerült megállapítani. Elképzelhető, hogy személyi azonosító jegyük még ma is a sírban van.
A háború óta a Márkus-család gondozza a sírt nagy odaadással. Mint Márkus Imréné elmondta, kötelességüknek érzik a két katona emlékének ápolását, hiszen a hazájukat szolgálták. Nemrég a kapospulai önkormányzat kerettel látta el a sírhantot.
Kérjük, hogy ha valaki a fenti információk alapján arra a következtetésre jut, hogy esetleg hozzátartozói nyugszanak a kapospulai sírban, jelentkezzék szolgálatunknál.
