Háborús Keresőszolgálat

Simon Józsefné küldte az alábbi fényképet, mely a kálmáncsai temetőben készült.

Tizenegy évig távol a hazámtól

A fenti mondat egy könyv címe, melyben Nagy István emlékezik arra a 11 évre, melyet orosz fogságban, szögesdrótok mögött élt át. Túlélte, számtalan társa örökre ott marad.

Nagy István 1944-ben érettségizett, így éppen beleesett abba a korosztályba, mely „önkéntesen” vette fel a magyar mundért. Ő azok a ritka katonák sorsát élte, akik bolgár fogságba kerültek. Ekkor szerencséje volt, barátilag bántak vele, és „megszervezték” szökését, hazament szüleihez.

A közhiedelem szerencsétlen napnak tartja pénteket, hasonlóan 13-hoz. 1945-ben a két dátum egybeesett, így Hősünknek a szerencsére alig volt esélye. Egyedül volt otthon, amikor érte jöttek. Az akkor bevált három napot, no meg munkára vivést jelölték meg. Egyik se volt igaz, a három nap tovaszállt, és Magyarországon csak a rabok kenyerét ették.

Az elhurcolt magyarokkal vonaton lépték át a határt, hogy utána napokon át „zakatoljon” vagonjuk kereke  ukrán, majd orosz földön, míg elérték a gulagot.

A szerző hihetetlen tényszerűséggel írja le kalandjait, azt, hogy milyen megdöbbenést jelentett számukra az első halál, majd később az éhezéstől, a hidegtől elhunytak tömege mellett közömbösen mentek el. Dolgoztak, rabszolga munkát végeztek. Az élelmezés? Aligha lehet annak nevezni, talán a koplaltatás kifejezés jobb lenne. Sok  helyen dolgozott, fölvállalta a különböző mesterségeket, hogy utána beletanulva más területre menjen át, hiszen hihetetlen módon voltak kiszolgáltatottak. Vitték őket ide-oda, ahogy a szovjet logikátlan terve akarta.

Nagy István számára 1956 a szabadulást jelentette, de nem október-novemberének nagyon a hamar eltelt napjai, hanem január 12, amikor Nyezsenkában meghallotta: jöhet haza. Nagyon hosszú volt az út. Nyíregyházán megkapták a felvilágosítást, ők nem civilként, hanem katonaként éltek napjaikat.

Nagy István terjedelmes könyve /41o oldal/ figyelmet érdemel, hihetetlen részletességgel tárja elénk a múlt, az akkori,  szovjet fogság borzalmát.

Érdemes elolvasni a feledés homályát élő társainknak.