Történetek
Ruisz Oszkár története
2014-03-18 11:03:32Köszönjük Répás Gáspárnénak, hogy édesapja történetét elküldte szerkesztőségünknek.
Dr. Drabon József tartalékos főhadnagy
2013-11-04 10:11:52
Részlet A Don partjáig és vissza c. könyvből.
Dietersheimi emlékezőket keresnek
2013-08-18 09:08:31
Tisztelt Keresőszolgálat!
Kérem segítsenek nekem a következő vágyam teljesítésében.
A nagyapám testvére Madari Mihály 1944-ben került katonai szolgálatba. Felsőlajoson a nagyapámmal mentek az utcán a borbélyhoz. Amikor erőszakos sorozás áldozata lett. A nagyapám meg tudott szökni onnan. A bátyja azonban nem. Az első hír, 1961-ben jött róla, hogy meghalt, Dietersheimben. Ekkor anyja pont 3 hónapja halott volt. Aki egyébként az én anyának hagyta örökös feladatnak, hogy őrizzük emlékét keressük amennyire tudjuk. Ennek most 2013-ban tudtunk eleget tenni, teljes körűen.
A Rajna mellett esett fogságba Bingen-Dietersheim amerikai hadifogolytáborba. Amit átadták a franciáknak.
A legkegyetlenebb tábor volt. Erőszakosan igyekeztek besorozni őket a francia idegenlégióba. Éheztették őket. Már 2011-ben találtam erre információkat. Azonban a Béke poraikra... című kiadványból tudtam meg, hogy éhen halt. Ez 1945. 07.31-én történt. Három-négy hónap éhezés után.
A kiadványban 50 emberről találtam ugyanezt. Sajnos a 90%-nak nincs semmilyen adata. Csupán a születési és halálozási időpontja. Mindegyik éhen halt, vagy végelgyengülésben pusztult fertelmes halált.
Szeretném ha közösen mehetnénk el a leszármazottak egy részével, az ottani (dietersheimi) temetőbe. A testvérem és családja elment oda, mert Angliába mentek vissza. Vittek koszorút gyertyát. Küldtek fényképeket. Rossz volt látni, hogy egyetlen síron sem volt az emlékezés személyes virága. Csupán a németek szépen ápolt növényei.
Jó lenne együtt. Illetve megköszönni az ottaniak munkáját, hogy gyönyörű rendben tartják a közel 50-70 magyar, és rengeteg más lengyel, román emberek sírhelyét.
Aki tud és szeretne emlékezni, jelentkezzen!!!
robaranna@freemail.hu
Tisztelettel: Robár Matild Anna
6050 Lajomizse, Dózsa telep 17/A
Kérem segítsenek nekem a következő vágyam teljesítésében.
A nagyapám testvére Madari Mihály 1944-ben került katonai szolgálatba. Felsőlajoson a nagyapámmal mentek az utcán a borbélyhoz. Amikor erőszakos sorozás áldozata lett. A nagyapám meg tudott szökni onnan. A bátyja azonban nem. Az első hír, 1961-ben jött róla, hogy meghalt, Dietersheimben. Ekkor anyja pont 3 hónapja halott volt. Aki egyébként az én anyának hagyta örökös feladatnak, hogy őrizzük emlékét keressük amennyire tudjuk. Ennek most 2013-ban tudtunk eleget tenni, teljes körűen.
A Rajna mellett esett fogságba Bingen-Dietersheim amerikai hadifogolytáborba. Amit átadták a franciáknak.
A legkegyetlenebb tábor volt. Erőszakosan igyekeztek besorozni őket a francia idegenlégióba. Éheztették őket. Már 2011-ben találtam erre információkat. Azonban a Béke poraikra... című kiadványból tudtam meg, hogy éhen halt. Ez 1945. 07.31-én történt. Három-négy hónap éhezés után.
A kiadványban 50 emberről találtam ugyanezt. Sajnos a 90%-nak nincs semmilyen adata. Csupán a születési és halálozási időpontja. Mindegyik éhen halt, vagy végelgyengülésben pusztult fertelmes halált.
Szeretném ha közösen mehetnénk el a leszármazottak egy részével, az ottani (dietersheimi) temetőbe. A testvérem és családja elment oda, mert Angliába mentek vissza. Vittek koszorút gyertyát. Küldtek fényképeket. Rossz volt látni, hogy egyetlen síron sem volt az emlékezés személyes virága. Csupán a németek szépen ápolt növényei.
Jó lenne együtt. Illetve megköszönni az ottaniak munkáját, hogy gyönyörű rendben tartják a közel 50-70 magyar, és rengeteg más lengyel, román emberek sírhelyét.
Aki tud és szeretne emlékezni, jelentkezzen!!!
robaranna@freemail.hu
Tisztelettel: Robár Matild Anna
6050 Lajomizse, Dózsa telep 17/A
