Háborús Keresőszolgálat

Török Zoltán, Tamáska Gizella testvérének visszaemlékezése:

Részlet a Szép Szó 2011. febr. 19. Scipiades Erzsébet Egy gyufa, egy élet c. írásából

„A németek munkára fogtak minket, cserébe kaptunk ennivalót. Arra is ügyeltek, hogy ne legyünk betegek, mert akkor visznek minket a megsemmisítőbe. Egy nap elértek hozzánk a szovjetek, a tábort evakuálták, és mi Bajorországba kerültünk. Hegyek között, marhavagonokban utaztunk, és egy nap amerikaiak támadtak meg minket. Géppuskázták a vonatot, s a nővérem azonnal meghalt. Emlékszek. Rémálmaimban gyakran előjön. Rohadékok. Mert ha katonákat lőnek le, jól van, a háború, az háború. De menekülő civileket legéppuskázni! Legalább ötvenen meghaltak. Nekünk szerencsénk volt, hogy csak a nővérem. Tizenhat éves volt, gyönyörű, okos és sok nyelven beszélt. 1945. március elején történt. Éjszakánként a marhavagonok ajtaját behúzták, nappal meg kinyitották. A dolog váratlanul történt. A géppuskázás olyan hangot adott, mint a sülő, kipattogzó kukorica. Három hullámban támadtak, s még akkor sem hagyták abba, amikor az erőbe menekültünk.

- És a nővérük?

- Ott maradt a marhavagonban, a halottakat a helyi lakosság összeszedte, eltemette.”

 

A Hadtörténelmi Levéltár tájékoztatása: 1953-ban a nyugatnémet kormány a tartományokban szétszórt – más nemzetekhez tartozó halottak – központosításáról hozott döntést. Így a bajor tartomány mintegy 120 helyiségében nyugvó magyar halottat Pockingben temették el. Ez a munka 1955-1961. között folyt. Ekkor alakult ki a magyar temető, amely Németországban az egyik legrendezettebb és legszebb. A temetőben nyugvókról jegyzékünk van, sírok szerint. Nővére – birtokunkban levő adatok szerint – 1945. március 1-én halt meg, eredeti eltemetési helye nincs feltüntetve. A vele együtt meghaltak a következők:

Fazekas ?

Galambos István

Geisler Katalin

Miklósiné

Herczeg Bálint

Buszdras György

Mészáros Istvánné

Csőke Mária

Stölczer Mártonné

Kukkel Erzsébet

Herczeg Katalin

Kovács Illés

Török Ilona

Török Jozefin

Szick Éva

Herczog Irén

Ismeretlen

Popovics Sándor

Szovák Antal

Strepka György

Csapó ?

Hegedűs Imre

Kovács Ferenc

Markuli János

Böröc Sándor

 

 

Édesanyámnak (Balogh Rozália) három fiútestvére volt. Édesanyám amellett, hogy nem beszélt a háborús időkről, az összes dokumentációt és fotót megsemmisítette. Abból az időből összesen 4 db. fényképet találtam.

A bátyja (Balogh Jenő) 1916. táján született, ismereteim szerint Ungváron. Mint politikai az 1940-es évek elején a Budapest II. kerületi Margit kőrúti fogházba került és onnan vitték az orosz frontra munkaszolgálatosként, ahol eltűnt. Mi lett a sorsa? Semmiféle adattal nem rendelkezem, talán elesett, hadifogságba került, hol, mikor, nem tudom.

Az öccse, Sommer Vilmos az 1920-as évek elején született és az 1990-es években hunyt el Ungváron.

Édesanyám másik öccse Sommer Miklós, aki szintén az 1920-as évek elején született, a fénykép hátoldala szerint 1944. okt. 1-én hunyt el Ungvár mellett.

Mellékelem még édesanyám fényképét, melynek hátoldala szerint 1943 októberében vöröskeresztes ápolónő volt a fronton. Elmondása szerint ott 13 hónapig szolgált, Pripjatyi mocsarak környékén járt.

Fazekas Józsefné

Örömmel állapítjuk meg, hogy mind többen használják ki az internet által biztosított lehetőséget, s tesznek kísérletet a II.világháború során eltűnt hozzátartozójuk sírjának felderítésére és személyes fölkeresésére.
Így tett Varga Imre is, aki azonos nevű nagypapájának állított emléket Dnyepropetrovszkban 2010. augusztusában. Köszönjük tájékoztatását!(Kattintson a címre!)