« vissza
Történetek » Vers egy ismeretlen német orvoshoz
Vers egy ismeretlen német orvoshoz
2007-12-07 04:12:15
"Háborús Keresőszolgálat, Pécs
A Szabad Föld folyó év november 30-i számából értesültem arról, hogy Önök segítenek felkutatni a lágerekben elhaltak és eltűntek neveit. Engedjék meg, hogy egy névvel én is segítsek. Azt hiszem 946 telén az Izsevszk-i II. sz. lágerben (371/2 láger, Udmurt ASZSZK, Izsevszk, Puskinszkij városrész északnyugati pereme. HKSZ) egy Raus Rezső nevű Baranya megyei sváb fogolytárssal egymás mellett feküdtünk a priccsen. Rezső akkor húsz egynéhány éves korban lehetett. Ő nagyon leromlott állapotban volt. Úgy láttam, ő még addig sem bírja mint én. (Én 19 éves voltam.) Aztán egyik este - azon a héten délelőttösök voltunk a vasgyárban - úgy mint máskor is, lefeküdtünk egymás mellé, szorosan összebújva, hisz 50-55-en voltunk egy-egy szobában. Rezső valamikor éjjel halhatott meg, reggel már halott volt. Nem tudom, nem vettem észre, hogy mikor halt meg.
947. augusztus 9-én indultunk egy teherszerelvényen hazafelé. Útközben - még Moszkván túl - két halottunk lett a szerelvényünkön. Őket Murom állomásán adta le a szerelvényparancsnokunk. Végső tiszteletadásként a két halottat hordágyon, letakarva gégigvitték a szerelvényünk előtt. Nevüket nem tudom, de lehet, hogy az állomás vezetősége hivatalból feljegyezte.
Befejezésül engedjék meg, hogy kéréssel fordulja Önökhöz. Talán 946 telén történt az is, hogy egy éjszakai karcel (börtön, fogda?) után a 40-45 fokos hidegben az egyik barakk fűtetlen sarokszobájába tizenkettőnket (8 német és 4 magyar foglyot) bezártak "valamiért" büntetésként. (Így szokták időnként büntetni a foglyokat.) Amikor betereltek bennünket a rabszobába, már sötét volt. Ott korán sötétedett. Körültapogattuk a falat, csak egy vödröt találtunk. Se ágy, se szék vagy asztal, csak egy nagy, üres, széljárta szoba. A padlóra feküdtünk, testünket szorosan egymáshoz nyomtuk, hogy meg ne fagyjunk. A reggeli ajtónyitás után néhány lépésre az ajtótól a hóra rogytam. Ennek az éjszakának az emlékére az itt küldött verses levelemet. Szeretném egy németországi lapban megjelentetni, talán még eljutna annak az orvosnak az utódaihoz. (Ha ő maga már nem is élne.) Ehhez kérem az Önök segítségét. Kérem, juttassák el egy németországi lapnak.
Somogyudvarhely, 2007. december 4-én.
Id. Horváth Rudolf"
(Levélírónk kérését teljesítjük, s nem csupán német lapokhoz, hanem televízióállomásokhoz is el fogjuk juttatni versét. HKSZ)
947. augusztus 9-én indultunk egy teherszerelvényen hazafelé. Útközben - még Moszkván túl - két halottunk lett a szerelvényünkön. Őket Murom állomásán adta le a szerelvényparancsnokunk. Végső tiszteletadásként a két halottat hordágyon, letakarva gégigvitték a szerelvényünk előtt. Nevüket nem tudom, de lehet, hogy az állomás vezetősége hivatalból feljegyezte.
Befejezésül engedjék meg, hogy kéréssel fordulja Önökhöz. Talán 946 telén történt az is, hogy egy éjszakai karcel (börtön, fogda?) után a 40-45 fokos hidegben az egyik barakk fűtetlen sarokszobájába tizenkettőnket (8 német és 4 magyar foglyot) bezártak "valamiért" büntetésként. (Így szokták időnként büntetni a foglyokat.) Amikor betereltek bennünket a rabszobába, már sötét volt. Ott korán sötétedett. Körültapogattuk a falat, csak egy vödröt találtunk. Se ágy, se szék vagy asztal, csak egy nagy, üres, széljárta szoba. A padlóra feküdtünk, testünket szorosan egymáshoz nyomtuk, hogy meg ne fagyjunk. A reggeli ajtónyitás után néhány lépésre az ajtótól a hóra rogytam. Ennek az éjszakának az emlékére az itt küldött verses levelemet. Szeretném egy németországi lapban megjelentetni, talán még eljutna annak az orvosnak az utódaihoz. (Ha ő maga már nem is élne.) Ehhez kérem az Önök segítségét. Kérem, juttassák el egy németországi lapnak.
Somogyudvarhely, 2007. december 4-én.
Id. Horváth Rudolf"
(Levélírónk kérését teljesítjük, s nem csupán német lapokhoz, hanem televízióállomásokhoz is el fogjuk juttatni versét. HKSZ)
