[Flash mentes verzió]
« vissza

Aktuális

Helyszini riport a bukivnai magyar katonasírokról

2008-09-24 10:09:47
 
Mint ismeretes, szenzációként tálalta az ukrán sajtó nyomán a magyar média is, hogy a nyugat-ukrajnai Bukivnában "egy kápolna alapozása során" a munkások II. világháborús tömegsírra bukkantak, amely 10 magyar katona csontvázát rejtette.

A falu lakosai értesítették a régészeket, a helytörténészeket
és a kijevi magyar főkonzulátust, a budapesti Hadtörténeti Intézet pedig kutatócsoportot küldött a helyszínre.
Holló József főigazgató szerint - forrás: honvedelem.hu - "összesen 22 magyar katona esett el 1944. április 8. és 15. között ezen a területen és vélhetően ebben a sírban megtalálják majd a többi magyar katona holttestét is".
"Az intézetben őrzött nyilvántartások és veszteségkartonok alapján egyértelmű, hogy az első magyar hadsereg 18. könnyűhadosztályának 49/1-es zászlóaljáról van szó - mondta dr.Holló József nyugállományú altábornagy" az említett honlap szerint.

Az adatbázisok tanulmányozása alapján  megállapítható, hogy Bukownában és közvetlen környékén  összesen 31 magyar katona esett el, további 9 eltűnt. S az adatokból kiderül az is, hogy a 49-esekkel legalább azonos létszámban más alakulatok katonái is harcoltak a térségben (pl. a 47-esek.)
A hírekben Bukivnaként emlegetett település a hadtörténeti irodalomban Bukowna néven szerepel. Egyutcás falu mintegy 700 méterre a Dnyeszter partjától, Ivano-Frankovszk megye tlumacsi járásában.
A II. világháború idején a 18.k.ho. sávjába tartozott, s más egységekkel együtt a 19. békéscsabai gyalogezred ikerezredének, a 49-iknek 1. zászlóalja védte a falut az orosz támadással szemben. A hírek szerint a falu idős lakói még emlékeznek arra, hogy a község területén kézitusa alakult ki a védők és támadók között, s "a különösen magas növésű" tíz honvéd e küzdelem során veszthette életét.

Bús János és Szabó Péter Béke poraikra című könyvének I.kötetében említést tesz a bukownai temetőről és közli a temető korabeli színes rajzát is:
A most megjelent sajtóhírek szerint a helybeliek 18 elesett katonáról tudnak, miközben a magyar adatbázisokban ennél több (22, illetve 31) bukownai hősi halott neve szerepel. Remélhetőleg a szisztematikus kutatás választ ad majd erre az ellentmondásra.

Holló tábornok nyilatkozatában megemlíti, hogy az ukránok a csontok mellett azonosító jegyeket is találtak (egészen pontosan kettőt), amelyeket átadtak a magyar hadtörténeti intézetnek. A főigazgató csak az egyik honvéd nevét hozta nyilvánosságra: Reinschrott József Gyomán született 1910. május 20-án és a hadműveleti napló szerint 1944. április 15-én esett el Bukownában.
Az adatbázisban REINSCHROFH József néven szereplő tartalékos honvéd édesanyja neve Lehovki  (de lehet, hogy Lehocki) Magdolna, csapatteste a 19/II. zászlóalj, halálának oka fejlövés.

A korabeli adatok tanulmányozása tovább árnyalja a képet. Kiderül belőle, hogy Bukowna község nevével összesen 132 magyar katona veszteségadata - halál, fogság, sebesülés, eltűnés - kapcsolható össze.Közülük távolról sem a 49-esek voltak többségben: legalább annyian harcoltak ott a 25. gyalogezred állományából feltöltött 47. gyalogezred katonái, kisebb számban a 27. gyalogezred és a 20. felderítő osztály honvédei.

A következő hetekben megpróbáljuk megkeresni a Bukownában elesettek hozzátartozóit, abban a reményben, hogy az ásatás a helyszínen tovább folyik és további fontos azonosító mellékletek kerülnek elő.
A Sírjaik hol domborulnak? című magazinnal együttműködve  október 7-én riportot közöltünk azzal az alföldi családdal, akinek hozzátartozója Bukownában esett fogságba és akinek  családja tőlünk tudta meg, hogy szerettük nem "tűnt el", hanem a Donyec-medence 1035-ös munkatáborában halt meg, Katik (a mai Sahtyorszk) körzetében.


A HELYSZINI  FOTÓK  VASS TAMÁS UNGVÁRI  OPERATŐR KOLLÉGÁNK   FELVÉTELEI.

Örvendetes és remélhetőleg precedenst teremtő módon www.militaria.hu weboldalának Közlemények rovatában  a Hadtörténeti Intézet és Múzeum október 1-jén nyilvánosságra hozta a Bukownában eltemetett katonák adatait. (Két kivétellel a 49/1-es zászlóalj katonái voltak.)

Ssz Név: Rendf.: Szül. idő: Anyja neve: Lakhely: Halál oka: Halál ideje:
1 Beinschroth József t. honv. 1910.05.28 Lehocki Magdolna Gyoma fejlövés 1944.04.15
2 Beregi Károly honv. 1913.13.17 Kolozsi Zsuzsanna Mezőberény szívlövés 1944.04.08
3 Csabai György t. honv. 1912.06.19 Szpirják Judit Békéscsaba szívlövés 1944.04.10
4 Csule János honv. 1922.09.03 Kingye Krisztina Kecskés tüdőlövés 1944.04.12
5 Dóczi János honv. 1919.09.29 Veress Julianna Gyula égés 1944.04.15
6 Dohun János honv. 1917.05.04 Hohle Mária Huszt fejlövés 1944.04.15
7 Fercsák László honv. 1917.12.26 Lenyka Anna Cirókaófalu fejlövés 1944.04.12
8 Juhász József honv. 1910.04.08 Cinano Zsuzsanna Doboz fejlövés 1944.04.12
9 Kiss Sándor c. őrv. 1915.02.28 Ravai Julianna Gyula lövés 1944.04.11
10 Kivecki András honv. 1921.08.05 Puska Anna Tótkomlós fejlövés 1944.04.10
11 Kobulics János honv. 1917.12.12 Lyalyka Mária Hajasd fejlövés 1944.04.13
12 Kociszki Pál honv. 1913. Gombos Teréz Medgyesegyháza elvérzett 1944.04.15
13 Márkus Mihály honv. 1913.03.16 Pap Zsuzsanna Gyula fejlövés 1944.04.12
14 Mokos Mihály tiz. 1921.09.05 Kergyik Dorottya Békéscsaba aknaszilánk 1944.04.08
15 Molnár Lajos honv. 1923.12.04 Dömötör Mária Bábonymegyer fejlövés 1944.04.10
16 Nótáros Sándor honv. 1913.01.04 Kocsis Julianna Gyula lövés 1944.04.09
17 Novák Mátyás honv. 1912.08.31 Siker Zsófia Békéscsaba haslövés 1944.04.12
18 Ollár Tivadar honv. 1919.07.30 Barbás Flóra Péterháza lövés 1944.04.09
19 Szungyi István honv. 1914.08.14. Matelycsik Julianna Bajsa gránátrobbanás 1944.04.11.
20 Tichi Mihály honv. 1912.03.25 Hoffmann Katalin Mezőberény fejlövés 1944.04.15
21 Valthir Antal t. honv. 1919.05.20. Valthir Magda Elek haslövés 1944.04.08.
22 Vereb János honv. 1912.02.02. Tóth Mária Békésszentandrás fej- és mell-lövés 1944.04.15.


Tájékoztatásul közöljük azon katonák nevét és adatait, akik a korabeli nyilvántartások szerint Bukowna térségében estek el, de  valószínűleg máshol vannak eltemetve (a névsor értelemszerűen részben egyezik a fentivel, a névírásban lehetnek korabeli betűtévesztések):

 Bai B. Bálint  honv.  47/I zlj. (1909. jan. 18. Sarmaság,  Keresztes B. Ilona)  

Beregi Károly t. honv. 49/I zlj.    (Mezőberény  Kolozsi Zsuzsanna)  

Betkó Mátyás t. szkv.  49.gye.  (1915. júl. 22. Békés  Orvos Zsófia)  

Cubera Miklós honv.  49/II zlj. (1912. nov. 7. Dombó  Kusnyik Ella)  

Csabai György t. honv. 49/I zlj. (1912. jún. 19. Békéscsaba  Szpipják Judit)  

Csule János  honv. 49/I zlj.    (Kecskés  Kingye Krisztina) 

Deket Gábor honv.  49/II zlj. (1917.febr.15. Lombotócső Kanyuka Ilona

Fercsák László honv.   49/I zlj. (1917.dec.26.   Cirókaujfalu Lenyka Amma)

Gyebrán Pál t. őrv. 49.gye. (1908.jan. 13.  Békés  Iltófszki Ilona)  

Jastyur István  honv.  49/I. zlj. (1914.nov.25.  Békéscsaba Gyebnár Mária

Juhász József  honv. 49/I zlj. (1910.ápr.8.  Doboz  Cinano Zsuzsanna)

Kiss Sándor  c.őrv. 49/I zlj. (1915.febr.28.  Gyula  Ravai Julianna)

Kobulics János honv. 49/I zlj. (1917.dec. 12. Hajasd Lyalykó Mária) 

Kocz László honv. 49/I zlj. (1917.máj.27.  Kálmarosztoka Husznai Mária

Lőrincz Áron  honv. 27/II. zlj.   

Lupsa János  honv. 47/I zlj. (1905.máj.1.   Nyiszter Mária)  

Lustyik András t. honv. 49. gye.  1912.okt.16.  Békéscsaba Gálik Judit (elesett Milowanic-ban Bukowna mellett, eltemetve a szomszédos Rosnov községben.)

Márkus Mihály honv. 49/I zlj.  (Gyula Papp Zsuzsanna) 

Medve József  honv. 49/I zlj. (1909.febr.7. Kétegyház  Kéri Julianna

Mócz Gábor honv. 20.feld.o. (1921.nov.11. Eskülö Szót Anna)

Mokos Mihály tiz. 49/I. zlj.  (Békéscsaba  Kergyik Dorottya) 

Novodonszki Pál szkv. 49/II zlj. (1919.okt.28. Szarvas  Kugyela Zsuzsánna) 

Novák Mátyás  honv. 49/I zlj. (1912.aug.31. Békéscsaba  Siker Zsófia)  

Popovics Sándor honv.20.feld.oszt.1921.okt.6.  Élesdlak  Kardovics Anice elesett

Reinschrofh József t. honv. (19/II zlj. 1910.máj.20. Gyoma  Lehovki(?) Magdolna) 

Szalai Béla  honv. 49/I zlj. (1910.jún.18. Ekécs  Éliás Erzsébet) 

Szirotyák János honv. 56.u.zlj. (1917.júl.1.  Ökörmező  Csepera Viki 

Szpluvák Imre honv. 43.I.zlj.   (1915.okt.22.  Battonya  Ádemcsák Anna)

Walthier Antal t. honv. 49/I zlj.  (1919.máj.20. Elek  Walthier Magda

Varga Lajos  honv. 27/II zlj. (1908 Tprdátfalva)

Veres György honv. 27/II zlj. (1919 a.n. Mihályi Ágnes)


Az alábbiakban  közzétesszük a Sírjaik hol domborulnak? című magazinban sugárzott bukownai riport írott változatát. Sterr Attila és Vass Tamás ungvári kollégáink két napot töltöttek a térségben s a csontok megtalálásának új részleteiről is tudósítottak.

"Bukivnai katonasírok

 

Felkonf: Nyugat-Ukrajnában az alig száz házból álló Bukivna községben a közelmúltban újabb második világháborús magyar katonasírokat találtak. A hősi halottak számáról különböző adatok láttak napvilágot. A Honvédelmi Minisztérium adatai szerint 22 magyar katona nyugszik a kisközség templomkertjében. Más források, így például a Háborús Keresőszolgálat 31 elesett honvédről tud. Ami viszont tény, egyelőre 10 magyar katona földi maradványai kerültek elő. Egyéb tárgyak mellett két személyi azonosítót, ún. dögcédulát is találtak. A leleteket a tömegsír feltárói, az ivano-frankivszki egyetem régészeti tanszékének kutatói vizsgálják.

 

Narrátor: Bukivna térségében 1944 áprilisában dúltak komoly harcok. A magyar és a német csapatok számára a fő cél Sztaniszlav, a mai Ivano-Frankivszk megtartása volt. A környék domborzati viszonyai biztosították a Dnyiszter folyó gázlóinak ellenőrzését. A harcokban a stratégiai fontosságúvá vált kis falu csaknem teljesen megsemmisült. Bukivna legidősebb lakosa, a 84 éves Vaszil Oniszcsuk 20 éves volt, amikor a környéket elérte a front.

 

Szinkron: Vaszil Oniszcsuk szemtanú, Bukivna

„22 német gép bombázta a falut, amikor ide betörtek az orosz tankok. Az oroszok beékelődtek a németek és a magyarok védelmi rendszerébe. A folyó túlpartja, Petriliv a németek kezén volt. A környék a Dnyiszter, a dombok, az erdők miatt rendkívül alkalmas a hadviselésre. Az oroszok a völgy felől támadtak, a magyarok pedig itt voltak a dombtetőn. A templom környékén kézitusa alakult ki közöttük. Egyik fél sem engedett, senki sem gondolt a visszavonulásra. Akkor égett le a fatemplomunk. Az oroszok és a magyarok közül is sokan meghaltak.”

 

Narrátor: Sok hetven év feletti ember él még Bukivnában. Jól emlékeznek a második világháborús harci cselekményekre és a magyar honvédek tömegsírjára.

Szinkron: Vaszil Logaza szemtanú, Bukivna

„Ott állt a régi templomunk. A háborúban leégett. Az emberek úgy döntöttek, kápolnát építenek azon a helyen. Lehet, hogy megfeledkeztek a magyar katonák sírjáról. Ugyanis még egy tömegsír volt a közelben. Az út fölött volt egy gödör, oda is temettek. De azokat a katonákat a németek elszállították. Mit mondhatnék még? Mindez régen történt. Itt minden megsemmisült. A németek bombáztak. Csupán három ház maradt épen. A környéken minden elpusztult.”

 

Narrátor: Az új templom felépítése csak a kilencvenes évek elején kezdődött, ezért korábban senki sem gondolt a sírok feltárására. A véletlen is szerepet játszott abban, hogy a környéken elesett katonák földi maradványai előkerültek. Az ivano-frankivszki egyetem régészei a X. század környékén virágzó Kijevi Rusz tárgyi emlékei után kutatva az egyik feltárási pontot a templom közelében jelölték ki. Ekkor szóltak a helyiek a második világháborús sírról.

Szinkron: Vaszil Oniszcsuk szemtanú, Bukivna

„A magyar katonák temetését nem láttam. Akkoriban azt mondták, 12 honvéd került a közös sírba. Később 18 emberről beszéltek. Arra viszont jól emlékszem, hogy a sírra kereszteket állítottak és a tetejükre helyezték az elesettek rohamsisakjait. Magyarok voltak, ez biztos. A háború után klubvezető voltam. Két társammal együtt az volt a feladatunk, hogy felkutassuk az elesett orosz katonákat. Koporsókat készítettünk számukra és a járásban létrehozott szovjet hősi katonatemetőben helyeztük őket végső nyugalomra. Az én földemen két orosz golyószórós volt eltemetve.”

 

Narrátor: Az új templom építése a vége felé közeledik, ezért a helyiek sürgetik a honvédek újratemetését. Mint mondják, nem szeretnének emberi csontokon taposni a templomkertben.

Szinkron: Jevdokija Logaza, Bukivna

„Eddig még nem szállították el a maradványokat. Ott vannak a földben. Megbontották a sírt, de eddig semmi más nem történt. Valakinek el kellene vinnie azokat a katonákat. Lehet, hogy élnek még a rokonaik, akik emlékeznek, hogy elesett a hozzátartozójuk. Ha nincsenek hozzátartozóik, lehet, hogy itt kellene örök nyugalomra helyezni őket, a mi temetőnkben. De ehhez az kellene, hogy valaki döntsön ebben a kérdésben. Lehet, hogy csak annyit tudnak róluk, hogy valahol eltűntek a háborúban. Bizony előfordult, hogy az árokba temették a halott katonákat. Egy kevés földet húztak rájuk, és kész.”

 

Narrátor: A helyben történő újratemetés költségeit a kicsiny falu nem lenne képes kifizetni. Ezt nem is mindenki tartja jó megoldásnak.

Szinkron: Vaszil Oniscsuk, Bukivna

„Szerintem a magyar államnak kellene foglalkoznia az egykori állampolgárai végső nyughelyével. Hiszen nem egy-két emberről van szó. Ráadásul ez egy tömegsír. Elsősorban nekik kellene ezt a kérdést megoldani. El kellene innen szállítani a magyar katonák maradványait és a szülőföldjükön megadni nekik a végtisztességet.

 

Narrátor: Van, aki úgy véli, az elesett magyar honvédeket egykor katonai tiszteletadás mellett temették el, ezért bele sem kellett volna fogni a feltárásba.

Szinkron: Dmitro Ivaszki, Bukivna

„Én úgy vélem, nem kell bolygatni a sírt. Azok az emberi maradványok már évtizedek óta ott vannak. Több mint hatvan év telt el azóta. Semmi szükség nincs arra, hogy újratemessék őket. Amúgy sem lehet pontosan megállapítani a személyazonosságukat. Előfordulhat, hogy azonosítanak valakit, aztán a valóságban mégsem arról a katonáról van szó.”

 

Narrátor: A környéken még számos elfeledett katonasír lehet. Az itt élők jól emlékeznek a Dnyiszter folyó menti harcokra. A harcok komolyságára utalnak a sűrűn felbukkanó második világháborús szovjet hősi emlékművek is. Az általunk megkérdezett idős emberek azonban nem tudtak további magyar katonasírokról.

Szinkron: Roman Ribcsin amatőr helytörténész, Bukivna

„Ezek az emberek mindenekelőtt katonák voltak. Ennyi év elteltével a bajtársaik mellett kellene nyugodniuk. Ez a falu közösségének véleménye. Valószínűnek tartom, hogy a környéken még sok feltáratlan sír van. Ha sikerül a hatályos törvényeknek és az emberiesség követelményeinek megfelelően méltóképpen megadni a végtisztességet az elesett magyar katonáknak, akkor a szomszédos községekben is felébred az emlékezet, és ugyanúgy keresni fogják a kapcsolatot a magyar intézményekkel, ahogy mi is tettük.”

 

Narrátor: A Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai már felkeresték Bukivnát és felvették a kapcsolatot az önkormányzattal. Elképzelésük szerint az itt elesett magyar katonák végső nyughelye Kárpátalján, a Munkács közelében fekvő Dercen községbe tervezett emlékhelyen lenne.




   








 
esküvő