Háborús Keresőszolgálat

A Bástya Egyesület a budapesti Honvédelmi Minisztériummal � annak Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatalával � egyetemben 2011 májusában Zólyombúcs (Budča) községben az 1945-ben eltemetett magyar honvédeknek állított emléktáblát, Igó Aladár kőfaragó mester munkáját. A három magyar katona neve: Bella Imre, Petrasovics Lóránd és Iliás János.

Tisztelettel szeretném felhívni az Önök figyelmét egy régi, a II. világháborúban elesett állítólag magyar katonák földi maradványait tartalmazó sírra.
A sírban két ismeretlen katona nyugossza örök álmát, akiket régi elbeszélések szerint a bevonuló szovjet hadsereg katonái lőttek le 1944-ben.
A magyar katonák állítólag egy özvegyasszonynál voltak elbújva  Szatmárnémeti külvárosában, de amikor meghalloták, hogy az oroszok már az utca tulsó végén vannak, el akartak futni, nehogy még az asszonyt is megöljék az oroszok, és ekkor, menekülés közben lőtték le őket. A környékbeli emberek temették el őket oda, ahol most is pihennek. A sírhant Szatmárnémetiben a Pálfalvai úton található, majdnem a Porumbescu utcával szemben egy tömbház közvetlen tövében. Elég nehéz észrevenni, mivel hogy majdnem ráépítették a tömbházat, de ezelőtt 30 évvel még amiko én kamasz voltam és Székely néni - az a bizonyos özvegyasszony - még élt, a sírok mindig rendben voltak tartva, meg mi gyerekek is vittünk reájuk virágot, mert tudtuk, hogy ott magyar katonák vannak eltemetve.. Ha valakit érdekel pontosan, hogy hol vannak a sírok, szívesen megmutatom, hátha valaki megtalálja rég elveszettnek hitt hozzátartozója földi maradványait.
Tisztelettel: Varga József Szatmárnémetiből

A 110. sz. (fő)tábor helyezkedett el Koresztyen városában (Zsitomirszkaja oblaszty, USZSZR)

A tábor alapítása: 1944.09.09.

A tábor felszámolása: 1950.01.10.

A tábor befogadóképessége: 9700-2800 fő

A létesítésről szóló parancs száma: 001133

A felszámolásról szóló parancs száma: 0032

Mindezen adatok az alábbi levéltári jelzetű iratokból származnak:

RGVA 1p számú fond, 3g számú opisz, 2. számú gyéló, 2. oldal

RGVA 1p számú fond, 3g számú opisz, 1. számú gyéló (nincs oldalszám)

 

A főtábornak a környéken elszórva mintegy 16 altábora, táborrészlege működött.  Ez utóbbiakat általában azon állami üzemek, gyárak, cégek stb. mellett létesítették, ahol a foglyokat dolgoztatták.

Szinte mindegyik táborrészleg a környék más nevű településein működött, csak  a 13. sz. táborrészleg mellett áll az, hogy szt. Korosztyen, azaz sztancija Korosztyen. Ezt a 13-as táborrészleget azonban csak 1945. 08. 01-jén létesítették. Tehát Láng Béla a 110. sz. főtáborban lehetett, mert az már 1944 szeptemberétől működött. Ez a sztancija Korosztyen esetleg a vasútállomást jelentheti, lehet, hogy ez a város szélén volt akkor, és ezért fut egy táborrészlegként. Illetve az 5-ös sz. táborrészleg diszlokációjánál szerepel még: sztancija Krivoje és sztancija Korosztyen.

Ez esetleg abból a szempontból érdekes, hogy Korosztyenben  hány helyen lehetett temető, ahova hadifoglyokat is temettek. Sajnos, erről nincs teljesen megbízható kimutatás, ezt igazából mindig csak a helyszínen, azt ott élőktől lehet kideríteni.

Ebben az "okoskönyvben" a temetőket is felsorolják, de ez a rész egyáltalán nem teljes. (sajnos, a korabeli temetkezési dokumentumok hiányosak, ez a kimutatás a rendelkezésre álló temetői könyvekből készült)

Korosztyen alatt két temető fut:

A 2497. sz. hadifogolykórház temetője, de itt az áll, hogy 1945.07.20-tól 1946-ig létezett. Eletemetettek száma: 125+18 fő. (Ez a kórház valószínűleg a főtábor közelében működhetett.)

A másik úgy szerepel: a 110. sz. láger 5. sz. táborrészlegének temetője --- 1945-1946 között, 110+3 főt temettek el. Ezenkívül csak más környékbeli helyeken van még temető feltüntetve.

(Varga Éva Mária közlése)

 

Az ukránok szerint a 110-es tábornak  több részlege is volt Zsitomir megyében: Granitne, Mlini, Koroszteny, Csolivka, Radomisl. (Bíró Andor közlése)